„Csak igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne, pedig az immár nagyon is feltételes biztonságérzetünk csak az egyre szigorúbb intézkedésekkel tartható fenn. Ahogy hozzászoktunk ahhoz is, hogy a repülőtereken le kell vetnünk még a cipőnket is, és nem vihetünk fel folyadékot a gépekre. A megszokott szabadságkomfort úgy vész el, mint holmi vacak tünemény. Miközben továbbra is megállíthatatlanul özönlik az afrikai és ázsiai embertömeg Európába, a helyzet rendezésének legcsekélyebb látszata nélkül.
Sőt, ha az adatokat nézzük, a helyzet tovább romlik. Január eleje óta megduplázódott a naponta Görögországba érkező ázsiaiak száma, múlt héten a számuk megközelítette a tizenötezret, Görögország viszont gyakorlatilag feladta schengeni határainak őrizetét. A gazdaságilag tulajdonképpen összeomlott állam az uniót zsarolja, hogy mindenféle kedvezményeket csikarjon ki. Törökország a másik nagy zsaroló, menekültek százezreivel fenyegeti Európát, de Recep Tayyip Erdogan elnök pénzzel már nem éri be, egyenesen az uniós tagságért veri az asztalt. Közben pedig újabb ütközőpontokat teremt: hadseregével orosz harci gépet lövet le, majd az Iszlám Állam ellen – eddig a legeredményesebben! – harcoló kurdokat bombázza. Törökország NATO-tagsága a másik zsarolási dzsóker a kezében, mert ennek révén sorakoztatja fel maga mögé azokat az uniós tagállamokat is, amelyek az orosz gép lelövése ügyében lázálmaikban sem állnának mellé, s amelyek korábban ugyanezeket a kurdokat fegyverzettel, lőszerrel is támogatták a harcukban. A schengeni rendszer összeomlásához persze Olaszország is hozzájárul – Róma is szívesen benyújtaná a számlát Brüsszelnek vagy Berlinnek! –, mert humanitárius megfontolásból természetesen kimenti hadihajóival az elsüllyedt lélekvesztőkről az afrikai bevándorlókat, de aztán megindítja őket a kontinens közép-nyugati része felé. Ennyi erővel akár menetrend szerint közlekedő járatokat is indíthatna értük a líbiai partokhoz…”